Sérülés vagy műtét után a legtöbben azt gondolják: „Ha elindulok sétálni, azzal már sokat teszek a gyógyulásomért.” Valóban – a séta az egyik legegyszerűbb, legtermészetesebb mozgásforma, főleg friss levegőn, mert javítja a közérzetet, támogatja a vérkeringést és ezáltal a regenerálódást. Újra mozgásba hoz, ami fizikálisan és mentálisan is fontos. De a rehabilitáció nem arról szól, hogy „valamit” mozogjunk, hanem arról, hogy pont azt a funkciót állítsuk helyre, ami sérült – és ehhez a séta kevés.

Miért tűnik mégis elégnek, ha csak sétálunk?

Sokan úgy gondolják, hogy minden mozgás ugyanolyan hatású. Ha erősíteni szeretnének, sétálnak; ha újra formába akarnak jönni, szintén sétálnak. Egy páciens így mesélte el:

„A műtétem után a kórházból hazatérve mindennap sétáltam, mert biztos voltam benne, hogy ettől megerősödöm. Jó érzés volt, de hetek múlva is úgy éreztem, mintha a lábam bármelyik pillanatban kicsúszhatna alólam, nem éreztem a járásomat stabilnak, biztosnak.”

Ez a tapasztalat nem egyedi. A séta általános kondíciót ad, de nem tud célzottan erősíteni, és nem tanítja újra a helyes mozgást, ami egy műtét vagy sérülés után igen fontos lenne.

A séta korlátai – mi marad ki belőle?

A séta nem erősíti meg a legyengült izmokat, és nem állítja helyre a sérült terület stabilitását.
Egy térdműtét után például a combfeszítő izom erősítése nélkül a térd nem lesz elég stabil. Egy csípőprotézisnél pedig a medencestabilitás visszaépítése nélkül fennáll a kimozdulás veszélye.

Kutatások is alátámasztják, hogy a műtét utáni, célzott gyógytornán részt vevő páciensek 30–40%-kal gyorsabban nyerik vissza a mozgásképességüket, mint azok, akik csak általános mozgásformákkal (séta, úszás stb.) próbálkoznak.